Első bejegyzés

Elmentem úszni 5 éve először megint. Mikor megláttam a 25 méter hosszú medencét, először megmosolyogtam. Fűzfőn annno 50 méteresben toltuk. Gondoltam ez túl könnyű, ilyen rövifd pályán. Nekiveselkedtem és 2-3 hossz után alig kaptam levegőt. Kellett egy kis idő mire ismét normálisan kaptam levegőt. Összességében nem volt rossz érzés elfáradni. Mindig eszeme jut az úszásoktatóm. Nagyon szigorú volt és sose hagyott elpilledni minket és ez miatt nagyon nem szerettük. Most viszont hiányzik az állandó nyaggatása.
    Ma is elmegyek eggyet csobbanni. Ez nekem olyan mint a meditáció. Gondolatok jönnek-mennek, de nem ragadnak meg a fejemben. Csak lebegni és teljesen ellazulni.

Éljen, megérkeztünk! Túléltük és láttuk az "unijót". Hát, őszintén meg kell hogy mondjam ahhoz, hogy elérjük a szomszédunk szintjlt Fletónak még legalább 15 évre szüksége lenne! De nem ám immel-ámmal reformokat hozni, meg konvergálni! Keményen, megalkuvás nélkül!

Leszámítva a mindenhol jelenlévő koszt és mocskot, jól éreztük magunkat. Szombaton indultunk és Péter barátom egyik régi, jó barátjánál szálltunk meg. Nagyon szép házuk van, egy régi, hatalmas kőház. Állítolag a telken lakott egy idős házaspár egy kis kunyhóban. A bácsika elhatározta, hogy épít egy normális házat, 80 évesen. El is kezdte, de befejezni nem tudta. Végül Robiék megvették és befejezték. Három gyerek és két felnőtt úgy él bennt, mint egy palotában és még külön vendég lekosztály is van. Aki járt falumúzeumban valahol, képzeljen el valahogy úgy a belső teret, csak jóval magasabb plafonnal és hatalmas szobákkal. Én egyenesen megszédültem a sok tértől. Másnap indultunk tovább Romániába. Határnál meg kellett állnunk a szigorított ellenőrzés miatt. Nato fejesek üléseztek akkortájt. Petivel röhögtünk Krügerben. Minden hülyeséget kitaláltunk. Pl: Terroristák vagyunk, ne nézz a csomagtartó felé és vágj nyugodt képet! Meg tenoristák vagyunk és zenei merényletet akarunk elkövetni.

Ja igen. Krüger. Ő az autó. ford Kadett 45 Le. Kemény menet volt, de egyszer se hagyott minket cserben. Bár a fűtés bekapcsolásához (kartonlap) meg kellett álni, hogy a termosztát elé berakjuk, csak így volt hajlandó bekapcsolni.
Miután átértünk határon az első veszteségünk egy üveg uborka volt. Megálltunk pipilni és amikor Peti kinyitotta a csomagtartót az uburka kigurult. 2 napig ezen mérgelődött haverom, mer húsvét vasárnap volt utánna meg húsvét hétfő és semmi sincs nyitva. Utunk folyamán rengeteg képet készítettünk, főleg összedőlni készülő házakról, már-már fekvő villanyoszlopokról és olyan villanyoszlopokról amik akér ki is rügyezhettek volna, a fáról csak a kéreg volt lehántva.
Első estét kolozsváron töltöttük a református teológiai intézetben. Mivel a tisztelendő úr épp házon kívül volt a portást kérdeztük meg jó helyen járunk-e szállást keresve és mennyi lene. a bácsi már a kijáratban kiszúrt minket, sejtette hogy magyarok vagyunk. Mondta, vigyázni kell ezekkel a magyarokkal, mert átvágják a románini magyarokat. Peti már ekkor sejthette, hogy a bácsi apja mozigépész lehetett, mert annyit vetített. Mindig mikor megkérdeztük a szoba árát egyre többet mondott. Végül fejenként 15 lejben állapodtunk meg. Kifele menet a városból behajtottunk majdnem egy 4 sávos egyirányú útra. Végül kikeveredtünk, de nem volt egyszerű. A körforgalom elég érdekes. Nincs senkinek előnye, akkor mész be vagy ki amikor akarsz. Ugyan ez a teherautókra is vonatkozik minden útfajtán. minket is leszorítottak párszor. Aki járt Kolozsváron mostanában az tudja miről beszélek, az egész külváros egy nagy építkezésre hasonlít leginkább.

Bonchidáról annyit, hogy mindenki nézze meg, mert nem hinnének nekem, ha elmondanám.
Egy nagy putri az egész. Székre viszont mindenki menjen el ha teheti, az ottani magyaroktól sokat tanulhatnánk.

Jó nagyot kívánok!

Először is szeretné elnézést kérni múltkori bejegyzés miatt. Ha olvasta volna valaki, akkor biztos kaptam volna kommentet a korházi napidíjjat illetően. Se baj! Hülyeségeket írtam.
    Húsvéti szünetet Erdélyben töltöm. Még sose voltam Erdélyben, kíváncsi vagyok milyen lessz. Idő remélem változik addig, mer ha nem, akkor el fog kélni a télikabát.

Csak a rendszeresség miatt, nehogy hiányotok legyen.

Semmi különös egyébként, csak szokásos bejelentkezés. Nőnap. Veszészes, legalább is haverom szerint. Azt mondta ilyenkor veszélyes csajozni, valentin nap, nőnap, sok lessz a kiadás :)
Nekem se ártana felköszönteni ismerősöket. Épp olvastam egy cikket pár napja a barátságról. Pontosabban lehet-e fiú és lány között szimplán barátság. Megoszlottak a kérdezettek véleményei. Én személy szerint bízom benne. Az egyik csoporttársnőmmel nagyon jóban vagyok. Mikor először megláttam azonnal fülig beleestem. De ahogy múlt az idő lecsillapodtam. Érzek iránta még mindig valamit, de ez nem szerelem. Majdhogynem családtagként tekintek rá.  Ha még is úgy jönne hogy többre lenne lehetőség, nem mondanák nemet. Ugynakakkor megfogadtam, hogy házi nyúlra nem lövök, de vele kivételt tennék, csak a két szép szeméért természetesen. Persze ha bevallanám és nemert mond akkor oda a jó kapcsolat is. Dupla vagy semmi.

És ne feledjétek vasárnap szavazás, mindenki szavazzon ám! Engem személy szerint nem érdekel igen vagy nem a válasza másoknak a kérdésre, de elmondom mit gondolok röviden.
Igen a tandíjra és a kórházi napidíjra. Jól jönne nekik a plusz pénz, de nem így! Egy mérnök, vagy orvos képzése drága (felszerelés stb) de mi a búbánat kerül egy bölcsész képzésén 150e FT-ba? A projektor meg a vászon? A sok könyv? (nagy részét a hallgatónak kell megvenni úgy is) Ezt nem bírom felfogni. Csak az "olló" hatást fogja felerősíteni. Akinek van rá pénze az mehet tovább akinek nincs és nem géniusz, hát az így járt. Ez FER, sztem is.
A kórházi napidíj se egészen kóser. 300 FT/nap és aki kómás? Az fizetheti a heteket, hónapokat, netán éveket? És ha nem tudja kifizetni? Akkor letolják az alagsorba? Vagy hazaküldik? Esetleg elárverezik a családja házát amíg ő bent fekszik? Persze majd a biztosító fizet, ha épp a biztosító által vállalt nyavajád van.
Nem értem ezeket. Inkább építsék meg a kormányzati negyedet és húzzanak köré egy 10 méteres vasbetonkerítést, kijárat nélkül természetesen.

Szia! Én egy másik bolygóról jöttem, szeretnéd megnézni az űrhajómat? Ez a szöveg vitte a pálmát tegnap a buliban. Vagy 50 csajtól megkérdeztem XD Elég változatos reakciók voltak, de semmi komoly nem lett belőle sajna. Pedig egy nőügyekben jártas haveromat kérdeztem meg direkt. Összességében akkor is jó buli volt, ennyi elképedt arcot még nem láttam XD

A partyin egy kis megvilágosodás is ért. Méghozzá a demokrácia fogalmával kapcsolatban. Ha demokráciában egyenlőség van, akkor nekem is ugyanannyi esélyem kéne, hogy legyen arra, hogy összejöjjek egy playmate-tel. Ellentétben a kilós fluxot a nyakában viselő, kigyúrt kopasz állattal, aki minden estére bombanővel bújik ágyba. Hát hol itt a jogegyenlőség?! De kit érdekel, "ez élet nem fer" mondhatnók erre. De ha az élet nem fer akkor, hogy várják el tőlem azt, hogy én rendesen viselkedjek?! 

Ha eddig nem nézték meg a lányok az űrhajóm akkor itt az utolsó alkamlom, mielött felszállok.

Jó napot/estét/reggelt/hajnalt/delet és a többit mindenkinek!

Sokat gondolkodtam, hol is kezdjem ezt az egészet, de a sok elképzelést végül félretettem. Csak egyszerűen belekezdek. Röviden leírom magamat kiféle, miféle vagyok és miért "blogolog" sokak jövőbeli örömére/bánatára. A blog írása folyamán megpróbálok nem belemászni a politikába (írnak politikusok is blogot, tessék azt olvasni akit az érdekel) és tartózkodni a gyűlölködő megnyilvánulásoktól. Amennyiben ezek még is előfordulnának, abban az esetben a kedves olvasó vegye figyelembe, hogy csupán egy ember (a milliókból) tapasztalatait/véleményét olvassa. Persze következtetéseket lehet levonni a blogom elolvasása után (meg elötte is, ha az olvasás túl megeröltető a te/ti/Ön/Önök számodra/tokra/ára)
Innentől kezdődik a lényeg
Jelenleg a SZTE pedagógus hallgatója vagyok. Voltam töris hallgatója is a SZTE-nek, de történelem szakos tanulmányaimat befejeztem (pontosabban kirúgtak, de ez mellékes). Az első szakom (történelem) egy tévedés volt. Volt osztályfőnököm (M. János) bátorítására jelentkeztem és azt hittem szeretem is a törit, de nem. Ez ezen aszakon eltöltött 1 év azonban pótolhatatlan tapasztalatokhoz juttatott. Most már, mint kötelező vargabetűre gondolok vissza arra az 1 évre. Egy nyugat-dunántúli kis városból kerültem a nyüzsgő Szegedre. Szabadidőmben többnyire lusta vagyok bármit is csinálni. Ha tehetem olvasok vagy rajzolok (pontosabban próbálkozom a rajzolással). Sportot utoljára 1 éve üztem heti 1x floorballt, mint kötelező tesit. Most kezd megjelenni rajtam a mozgáshiány tünetei. 3 napja alig bírtam 15 fekvőtámaszt megcsinálni :(. Szerencsémre nem vagyok elhízva (még), de izomzatilag eléggé visszafejlődtem. Ebből kifojólag valami sport után szándékozok nézni a közeljövőben. Ha lehet szeretnék rendzeresen úszni, azt régen is imádtam és már rég nem úsztam. Megfordult még a fejemben a tánc is mint mozgás, főleg a lányok miatt. Itt is van a lényeg, tulajdonképpen a blogírás indokának 45%-át teszi ki a következő gondom: a lányok.
1986 szeptember 2-án születtem, csillagjegyem: szűz. Bárcsak az lenne szűz. (igen hihetetlen) Ugyanis még mindig szűz vagyok (nem csak csillagjegyileg). Afféle "dark siede"-ként definiálhatnók személyemet a nőcsábászokkal szemben.
Lehet sok tükröt törtem össze kiskoromban, esetleg kártyáznom kéne többet (Aki szerencsés a kártyában, szerencsétlen a szerelemben). Felmerülhet, hogy a véremben van valami, ebben az esetben meg lenne a nők ellensze és bebizonyosodhatna, hogy a nők (akik a Vénuszról jöttek) és a férfiak (akik a Marsról jöttek) valóban két különböző faj és szerény személyem vérének köszönhetően ismét szétválhatnak és mindenki mehetne haza. De ez is lehet, hogy egyszerűen csak ronda vagyok. Netántán nem találják vonzónak a buszt vagya szép sárga villamost amivel utazni szoktam és valamilyen relytéjes okból jobban buknak a drága sportkocsokra és motorokra. Mindenesetre én egy egyszerű lény vagyok, nincsenek nagy igényeim. Annyival is megelégednék, ha csak le akarnának feküdni velem. De, ha még szeretnének is akkor a mennyekben érezném magam. Mert nem jó egyedül...
De komolyan mi a baj? Ez én készülékemben van a hiba? Talán pápának vagy valami szentnek szánt Isten, hogy ennyire nehéz összeszednem egy normális barátnőt? Barát nőm van dögivel, nem is panaszkodom rájuk, mind aranyosak és imádom őket. De kezdem unni, hogy minden egyes lány csak barát és nem "akar" többet. Próbálkoztam ismerkedni chaten is. NE TEGYÉTEK! Vagy ha még is akkor kérjetek FÉNYKÉPET! MINDIG! Valóságos sokkot kaptam, leírhatatlan, mint amikor igazán a frászt hozzák rád. Nem vagyok jóképű, de annyira nem voltam (vagyok) elkeseredve hogy azzal a csajjal bármit is csináljak.
Sokszor eszebe jut az a bizonyos dalszöveg refrén "..az a baj..". Mondjuk időnkén vicces a dolog. Baráti társaságban megismerkedtem Katával. Első pillantásra úgy megútált, mint a sz@rt. Én meg kissé iluminált állapotban egy másik találkozásunkkor odamentem hozzá, miközben épp egy másik csajjal beszélgetett. Az új csaj megkérdezte ki vagyok, mire én bemutatkoztam és ránéztem mosolyogva miközben a következőt mondtam: Mi a Katával marhára utáljuk egymást! Igaz Kata? Ki nem állhatsz engem. De, semmi baj, mert megbeszéltük hogy ki nem állhatjuk egymást! Erre persze égett mint a' állat a Katácska. Jól esett így kimondani mit érzek iránta. Kis übermens. Azt hiszi mindenki hülye, csak ő májer. Mit lehet tenni, az ilyen típusú lány amúgy sem az esetem. Bevallom kicsit szókimondóbb és obszcénebb vagyok ittasan (ki nem?), de ez az igazság. Kifogásom, csak annyi van, hogy ha igazat mondok az nem tetszik, ha hazudok akkor meg mér hazudtam?
Az a baj. Ha meghívom valamire az a baj, ha nem, akkor az a baj. Valaki épp a kissé durva stílusomet ésa  humoromat szereti. Két legjobb "barátom" is lány. Velük meg lehet normálisan beszélni a dolgokat, nem kiáltják rám, hogy EMO meg buzi stb. Haverokkal másról lehet dumálni. Bevallom ők is szoktak lelkizni, de az szörnyű! XD
Kakukktojásnak érzem magam. Szeretnék átlagos lenni akinek már "meg volt" 15-16 évesen. Lehet be kéne állom EMO-nak, hajam úgy is lassan elég hosszú lessz hozzá. Megfordult a fejemben, esetleg meleg vagyok. Volt egy "balesetem" egy sráccal az egyik diszkóban. Csókolóztunk, meg ölelkeztünk (mentségemre legyen mondva tök részegen). Amikor kicsit magamhoz tértem egyből hányingerem lett és napokog nem múlt el. Több meleget is ismerek személyesen, de magamat melegként nem tudnám elviselni. Ha bebizonyosodna, hogy a fiúkat szeretm, véget vetnék az életemnek. Azonnal. Terveim vannak (voltak) hogy megházasodom egy gyönyörű lánnyal és gyerekeink is lesznek és ezekhez körmöm szakadtáig ragaszkodom. Lehet, hogy ódivatú vagyok, de én még mindig a lányokat szeretem.

Első nekifutásra ennyi. A továbbiakban nyomon lehet követni csetlő-botló próbálkozásaimat szexuális és minden egyéb téren. Igyekszem majd kicsit vidámabb sztorikat is elmesélni, nyavajgós blogból van elég.